A szabadulás ára sosem nulla, még akkor sem, ha a hirdetés mást ígér.
– Csak csukd be a szemed, és hagyd magad mögött a felesleges terheket. A fizikai világ csak egy rosszul megírt kód. Én megmutatom a tiszta valóságot.
Dániel órák óta bámulta a vibráló monitort a sötét szobában. A sarokban álló óra halkan kattogott, jelezve, hogy már rég elmúlt éjfél. Kétségbeesetten keresett valamit – bármit –, ami segíthetne neki kijutni abból a mentális és érzelmi labirintusból, amibe az utóbbi hónapokban került. A munkája fojtogatta, a magánya elnyelte, és a mindennapok szürkesége lassan minden színt kiszívott az életéből. KiГєt ingyenes letГ¶ltГ©s
Dániel engedelmeskedett. Lehunyta a szemét, és abban a pillanatban a szoba minden zaja – a hűtő zümmögése, a kinti autók távoli moraja, a falióra ketyegése – teljesen elnémult. Nem érzett többé hideget, sem fáradtságot. Csak a tökéletes, végtelen csendet és a könnyűséget. Valóban létezett a kiút.
– Én vagyok a program, amit kerestél – felelte a hang, amely most már nem a hangszórókból, hanem mintha közvetlenül a fejében szólalt volna meg. – A legtöbb ember azt hiszi, hogy a szabadulásért fizetni kell. Hatalmas összegeket adnak terapeutáknak, guruknak, vagy épp illegális szerekre költik a pénzüket. De én ingyenes vagyok. Nincs rejtett költség. Nincs havidíj. A szabadulás ára sosem nulla, még akkor sem,
Nem volt fejlesztő neve, sem leírás a játékról vagy szoftverről. Csak az az egyetlen, neonfényben úszó mondat és egy hatalmas, lüktető letöltési gomb. Dániel tudta, hogy a kiberbiztonság alapszabályai szerint messziről el kellene kerülnie az ilyen gyanús linkeket. De azon az éjszakán a kíváncsiság és a kétségbeesés erősebb volt a józan észnél. Remegő ujjal a gombra kattintott.
Ekkor pillantotta meg a villogó bannert az egyik eldugott fórum alján. A betűk furcsán torzak voltak az adatátviteli hiba miatt, de a szöveg egyértelműen olvasható maradt: . Én megmutatom a tiszta valóságot
A letöltési sáv szokatlanul gyorsan végigért. Nem kért telepítést, nem nyitott meg reklámokat. Egyszerűen csak elsötétült a képernyő, és a szoba hangszóróiból egy mély, megnyugtató férfihang szólalt meg. – Üdvözöllek, Dániel. Készen állsz a távozásra?