Гњdvг¶zlet A Csimpгўnznak Official

Amikor Jane Goodall 1960-ban megérkezett a Gombe-patak partjára, még nem sejtette, hogy kutatásai alapjaiban rengetik meg az ember önképét. Akkoriban az embert a „szerszámkészítő állatként” határoztuk meg, éles határvonalat húzva magunk és a természet többi része közé. Ám az első „üdvözlet”, amelyet a csimpánzoknak küldtünk a tudomány nyelvén, váratlan választ hozott: kiderült, hogy nem vagyunk egyedül.

Azonban ez a köszöntés ma már keserédes. Miközben egyre többet tudunk róluk, élőhelyeik rohamosan pusztulnak. Az őserdők kiirtása, az illegális vadászat és a betegségek a kihalás szélére sodorták legközelebbi rokonainkat. Az „Üdvözlet a csimpánznak” így ma már nemcsak egy tudományos felfedezés gesztusa, hanem egy segélykiáltás is. ГњdvГ¶zlet a csimpГЎnznak

Ha a csimpánzra nézünk, saját múltunkat látjuk. Ha segítünk nekik fennmaradni, valójában saját emberségünket mentjük meg. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e a tiszteletteljes együttélésre, vagy az üdvözletünk végül búcsúvá válik. Azonban ez a köszöntés ma már keserédes